Bakonybánk épületei
Az épületek rajzait megszerezve a MÁV központi irattárából, lehetőségünk nyílt azokról digitális vektoros grafikák készítésére. A vektoros tervrajzok segítségével egy lézergravírozó cég elkészítette az épületek alkatrészeit műanyagból (0,5 1 és 2mm-es sztirol lemez), fából és papírból, ezután már „csak” az összerakás és a festés műveletei voltak hátra. Ahol lehetett, természetesen felhasználtunk gyári kiegészítőket is, hiszen a lézeres eljárás elég drága. A tetők, ereszcsatornák, korlátok az Auhagen cég termékei.
A felvételi épület: 
Elsőként az állomás felvételi épülete született meg, a konstrukció nem tiszta lézeres munka, az eredeti homlokzatainak téglaborítást imitáló vakolatmintája, illetve a vakolatba ágyazott állomásfelirat mechanikai gravírozással készült. (képek alul a galériában) A vakolathatást minden épületen a festéssel idéztem elő: Matt sárga modellfestékbe kaolinpúdert kevertem, majd ezt a keveréket 5-ös laposecsettel vittük fel a homlokzatra. Az ecset mozgatásának irányánál követni kell az eredeti vakolatfelhordási irányokat. 24 óra száradás után egy árnyalattal okkeresebb matt sárgával szárazecseteltem. A klinkervörös részeknél hasonlóképp jártam el.
A nyílászárók magas töltőanyag tartalmú fényezett kartonlemez rétegekből készültek, úgyszintén lézeres technológiával. A tető és az ereszcsatorna Auhagen kiegészítő kitből van, a homlokzatok tetőperemeinek deszkaborítása 0.4mm-es avodirfa furnérlemezből készült.
Az áruraktár: 
A legtöbb munka az áruraktár épületével volt. A falazott részek a felvételi épületével azonos elven készültek sztirol-lemezből és Auhagen kiegészítő kitből, festésük is azonos elven történt. A deszkaborítás kézi munka, az egyes elemeket egyenként vágtam ki, csiszoltam méretre és illesztettem a helyére.(Lézerrel is meg lehetett volna csinálni, de a magas vonalcentiméter-szám miatt klubunk fél éves költségvetése ráment volna.) A ragasztás után diópáccal és tussal antikoltam a deszkákat, majd matt zöld festékekből három különböző fakó hídzöld árnyalatot kevertem ki. A legvilágosabbat alapszínként, a másik kettőt pedig szárazecsetelve hordtam fel a faborítású felületekre.
A hidak: 
Az állomás Veszprémvarsány felőli oldalának bejáratánál keresztezi a Cuha patak az egykori 13-as vonalat. A patakot először egy vasbeton áteresszel hidalták át, majd később a vízfolyást új mederbe terelték és egy felsőpályás I tartós vashíd alatt vezették át. A régi átereszt a helyén hagyták emiatt a bejárati jelző után ma két híd látható. Mivel a bejáratok környezetét is modelleztük, szükség volt a hidak elkészítésére.
A vasbeton szerkezetet mindkét hídon 1 és 2mm-es sztirol lemezekből alakítottam ki, a vasszerkezet két I tartója 0,5-ös sztirol-lap csíkokból állt össze, terhelhetőségük külön-külön kb 370gr volt (egy próbaelemmel végeztem a terhelési próbát). Ezeket az eredeti szerkezet mintájára megfelelő profilú Ewergreen sztirol idomokkal kötöttem össze, ebből készültek a korlátok, és a műszaki járófelület oldalai is, majd végül a járda fa pallói következtek, a fent már említett avodir furnérból. A terepi felmérés során egy korróziós felületet megbontva a szerkezet eredeti szürke színe látható volt, így a modellt is erre a színre festettük le.
Az építés érdekesebb fázisairól képeket alább, az oldal galériájában láthatnak:
